Barion Pixel Pelem
To Top
Image

Pelem

Nyomtatás E-mail

Pelem, a kis tündér sokkal korábban született, mint kellett volna. Még javában tombolt a tél, de az időjárás hirtelen meleget hozott, és egy reggel elkezdtek fogyatkozni a jégcsapok, csepegett a víz a háztetőkről, leolvadtak az ágak, eltűnt a hó. Az ég ragyogóan tiszta lett, száz ágra sütött a nap.

A fák és a bokrok azt hitték, itt a tavasz, ezért elkezdek nyújtózkodni. Pelem egy barackfa rügyében várta, hogy megszülethessen, de még nem volt kész rá. Hiányzott a szárnyacskája, ezért kérte a barackfát, hogy ki ne nyíljon, de a fa kevélyen azt válaszolta:

– Ugyan, miért ne tenném? Meleg van, itt a tavasz, én leszek az első, aki kibontja rügyeit! A többiek a nyomomba sem érhetnek!

A hiú barackfa kitárta szirmait, és Pelem kipottyant a földre. Érezte, hogy védtelen, hiszen nem tudott repülni. Apró kis szárnykezdeményeit esetlenül mozgatta a hátán.

– Búvóhelyet kell keresnem magamnak, különben megfagyok az éjjel, és akkor ki fogja felébreszteni tavasszal a virágtündéreket, hogy nekiláthassanak fontos munkájukhoz?

Pelem sajnálta a barackfát, mert tudta, hogy a kinyílott virágaiból sosem lesz már gyümölcs. Megköszönte, hogy addig melengette őt, aztán egyik lehullott szirmát magára terítette, és elindult biztonságos helyet keresni magának. Csak ment, ment a hideg földön – hiszen a föld attól még igen nyirkos és fagyos volt, hogy sütött a nap –, és egyszer csak talált egy üres csigaházat. Hiába volt tágas, rideg volt és huzatos. Amint kimászott belőle, egy felfordult dióhéjra lett figyelmes. Talán ha valahogy odarögzítené a csigaház bejáratához… A terve azonban sehogyan sem sikerült, így hát tovább kutakodott. Vészesen közeledett a szürkület. Pelem egyre bánatosabban bandukolt a csupasz fák alatt, amikor hirtelen eltűnt a lába alól a talaj. Belepottyant egy mély gödörbe, érezte, hogy rátekeredik valami hálóféle, aztán csak gurult, gurult, amíg kiterülve meg nem állt egy puha és meleg szőnyegen.

– Tönkretetted a bejáratomat – mordult rá valaki.

Nicsak! Egy pók volt. Karosszékében ücsörgött, és valamit szőtt. Halomban állt mellette a színtelen kelme.

– Bocsáss meg, nem vettem észre az otthonodat, csak egyszerűen bezuhantam ide – kezdte el letisztogatni a tagjait Pelem.

– Ki vagy te, és hogyan kerültél ide a tél közepén? – bosszankodott Gréta, a pók, miközben pillanatok alatt kimászott a felszínig, és befoltozta a bejáratot. Visszaült a székébe, és fonalai után kutatva kérdően nézett Pelemre. Hirtelen jött vendége elmesélte, hogyan csöppent oda a semmiből.

– De hisz tündér létedre nincs is szárnyad!

– Bizony, nem tudott még kifejlődni… Nem is tudom, így hogyan fogom felébreszteni a virágtündéreket – mutatta a hátán lévő szárnycsonkokat elszontyolodva Pelem.

– És ha jól látom, csontig át is vagy fázva.

– Ami azt illeti, az éhség is igen gyötör… Ha esetleg tudnál…

– Én nem hagyhatom abba a munkámat ismét, de szolgáld ki magadat! – intett Gréta a sarokban álló kis konyhaféle felé, ahol icipici maghéjakban állt az ennivaló. – És ha már készítesz valamit, hozz nekem is! – mondta, és csak szőtt, szőtt megállás nélkül.

Közben eljött az este, a nap nyugovóra tért és a sötétséggel együtt visszatért a tél is. A didergető fagy csillogó jéghártyát húzott a fákra, de a föld alatti zugban Pelem biztonságra lelt. Amikor mindketten jóllaktak, a pók így szólt:

– Itt maradhatsz nálam tavaszig, ha gondolod, legalább lesz társaságom. Hamarabb telik az idő, de segítened kell a háztartásban.

Pelem természetesen nagyon örült az ajánlatnak, nem is lett volna hova mennie.

– Nagyon köszönöm, kedves Gréta, de áruld el kérlek, mi az, amin ilyen szorgosan dolgozol?

– Nem akármilyen anyag ez. Varázskelme. Hallottál már a szivárványvirágról? Megtalálható benne a szivárvány összes színe. Az egyetlen virág, amely magától nyílik a földön. Igen aprócska, és csak a virágtündérek láthatják. Minden tavasszal eljönnek a kelméért, amit szövök, virágokat készítenek belőle, aztán megfestik a szivárványvirág szirmaival. Ha idén jól végzed a dolgodat, jövőre már te is velük együtt dolgozhatsz.

– Már értem. De igazán nem tudom, hogyan fog szárnyak nélkül sikerülni a tündérek felébresztése.

A virágtündérek ugyanis az erdőszélen, egy magas tölgy ágai között megbúvó házacskáikban aludták téli álmukat.

Gréta sokat dolgozott, de mégis szakított egy rövidke időt arra, hogy jó meleg mellényt fonjon Pelemre, amely megóvja a hidegtől.

A tündér szorgos kis segítőjévé vált a póknak. Gondosan ellátta a háztartást, és elrendezte a rengeteg kelmét a szoba melletti hatalmas kamrában, ahol végeláthatatlan sorokban követték egymást a plafonig érő rakások. Ebből aztán csoda sok virág készül majd! De Pelem még mindig nem tudta, hogyan fogja felébreszteni a tündéreket. A tavasz viszont egyre közeledett. Gréta egy szép napon kijelentette, hogy befejezte a szövést, azonban még maradt egy kevés fonala.

– Nincs több hely a kamrában. A kelme készen áll. Most pedig próbáljuk meg orvosolni a problémádat.

– Igazán? Hogyan tudnál rajtam segíteni? – nézett rá kíváncsian Pelem.

– Amiért ilyen kitartóan és gondosan elláttad az itthoni feladatokat, míg én szőttem, a maradék fonalból szárnyat fogok készíteni a hátadra. De ahhoz, hogy repülni is tudj vele, hozzá kell fonnom egyetlen szálat a selyemhernyó fonalából. Nem messze van egy tó, a közepén pedig egy kicsi sziget, azon áll egy barlang. Abban lakik Szilki, a hernyó. Az ő fonalából készülnek a réten nyíló selyemfű virágai. Ha sietsz, talán tud adni egy szárnyra valót, hátha neki is maradt még egy kevés.

Pelem megköszönte Gréta jó tanácsát, magához vett egy kis útravalót, és elindult a tó felé. Odakint már erőlködött a nap, de még elkélt a pók által készített, jó meleg mellény.

A tó felé közeledve, egy kopasz kis bokor aljában riadtan ugrabugráló vörösbegyre lett figyelmes.

– Jaj, a lábam! Csip-csirip!

Pelem odaszaladt, hogy segítsen. Akkor látta, hogy a vörösbegy lába belegabalyodott egy eldobott kötéldarabba.

– Mi történt? Hadd szabadítsalak ki!

– Rátekeredett a lábamra ez a kötél, miközben reggelit kerestem magamnak, és most nem ereszt!

– Maradj nyugton! Majd én leszedem a lábadról, de sietnem kell, mert a tó közepére tartok a selyemhernyóhoz.

– Te is reggeli után kutatsz? – lelkesedett fel a vörösbegy. – A selyemhernyó nagyon kifinomult ízlésre vall! Több is van?

– Nem megenni akarom a hernyót, hanem szükségem van a fonalára ahhoz, hogy repülni tudjak – válaszolta a kis tündér. – Fel kell ébresztenem a virágtündéreket, de ehhez repülnöm kell, hiszen egy magas fa lombkoronájában alszanak.

– Mi lenne, ha én felvinnélek oda a hátamon, te pedig megmutatnád, hol lakik a selyemhernyó?

Pelem elképedve nézte a madarat.

– Hogyan is tehetném? Hiszen te arra kérsz, hogy áruljam el azt, aki segíteni fog rajtam, azért, hogy aztán megehesd! Akkor nem lesz több selyemfű a réten! Milyen önző állat vagy te! Pedig én jót tettem veled!

Azzal Pelem otthagyta a vörösbegyet, aki abban a pillanatban el is repült. A kis tündér sietve útnak indult. Éppen a barackfánál haladt el, amelynek a rügyéből kipottyant. A fa így szólt:

– Szervusz, Pelem! Hallottam az előbb, hová igyekszel. Szeretném jóvátenni, amit ellened elkövettem. Hiú voltam és csökönyös, nem hallgattam rád, csak magamra gondoltam, ezért most nem tudsz repülni. Nézd csak, ott van egy letört ágam. Vidd magaddal a tóig, tedd vízre, és el fog úszni veled a selyemhernyó barlangjáig! Járj szerencsével!

Pelem megköszönte a fa kedvességét, és maga után kezdte húzni az ágat, amely a tavon át könnyedén elvitte a túlpartra. A barlang közvetlenül a víz mellett állt. Nem is volt nehéz megtalálni a selyemhernyót. Éppen a fonalait rendezgette. Amint megtudta, Pelem mi járatban van, azonnal adott egy kis köteggel, amit egy botra tekert.

– Hogyne adnék! Hiszen mindjárt itt a tavasz, fel kell ébresztened a virágtündéreket, hogy színekkel tarkítsák a természetet!

A kis tündér azonnal visszaindult Grétához, de Szilki lelkére kötötte, hogy vigyázzon egy bizonyos vörösbeggyel. A pók azonnal megszőtte Pelem hátára a szárnyat, aki boldogan próbálgatta, mozgatta, csapkodott vele, amíg a magasba nem emelte őt. Aztán kiröppent a pók odújából, fel a magasba, hogy felkeresse és felébressze a virágtündéreket.

Minden jog fenntartva © 2020-2021 Bábel Antónia

Bankkártyás fizetés:  barion card strip intl 300px 2021         Weboldal: Tomor Visual Graphics