Jobbkéz, balkéz

Egyszer a balkéz nagyon megorrolt a jobbra. Féltékeny lett rá, és azt mondta neki:
- Ugyan, mitől vagy te jobb, mint én? Mi jogon vívtad ki magadnak, hogy az összes ember veled ír, veled mutat, veled fog kezet? …és mi az a mondás, hogy „Ne tudja a balkéz, mit csinál a jobb?” Miről nem szabad tudnom? Mit művelsz te itt a hátam mögött? – háborgott tovább. – Neked még szented is van! Én meg? Balsors, akit régen tép…, baleset, balhé! Sosem tettem semmi rosszat, mégis nagyon hátrányos helyzetben érzem magam!
Szegény jobbkéz hirtelen válaszolni sem tudott a rázúdított vádakra. A balkéz dühében még a ballábat is felbujtotta a jobb ellen.

-    Nézd csak, milyen sanyarú a sorsunk! Minden rosszat velünk jellemeznek, ami az embert csak érheti! Én még csak nem is számítok, de te! Hiszen veled csúfolják a jobblábat, ha nem tud táncolni! Ha valaki téved, azt már ballépésnek is nevezik! Azt javaslom, hogy sztrájkoljunk, amíg nem áll be változás elnyomott helyzetünkben!
A balláb kis noszogatás után ráállt a dologra. Onnantól kezdve meg sem mozdultak többé. A jobb kar akárhogy viszketett, a bal nem vakarta meg. A jobb láb akármennyire is menni akart, a bal mozdulatlan maradt. Akkor aztán orvosok jöttek, hogy megvizsgálják, mi az oka a bénulásnak, de semmilyen okát nem találták. Masszírozták, kenegették a bal végtagokat, de semmi. Végül injekciókat kapott kéz is, láb is, de mind hiábavalónak bizonyult. Egyszer aztán a jobbkéz nem bírta tovább, s így szólt a balhoz:
-    Nézd! Lehet, hogy nekem van egy szentem, de rólad olyan sok hely van elnevezve! Ott van rögtön a Balaton! Tudod, hány ezer ember kíváncsi rá minden évben? Vagy említhetném Balassagyarmatot, Balmazújvárost, de ott van még Ballószög, Balástya, Balkány, Balota és még sorolhatnám, szerte a világon hány hely kötődik hozzád, szemben az én egyetlen Jobbágyimmal.
A jobbkéz látta, hogy a bal gondolkodóba esett, ezért nem adta fel, tovább folytatta:
-    No meg, a szív is a te oldaladon ver, nem igaz?
Ez a mondat telitalálat volt a balkéz számára. Valóban, ő mennyire híres, és hát a szív! A szív az valóban nagy dolog. Sosem hallott még senkit, akinek a jobb oldalán lett volna. Kezdett is megenyhülni, de még kérette magát.
-    Hagyj, most, kérlek! Minden porcikám fáj ettől a sok injekciótól, viszket a vállam is.
-    Mondd csak, megbékélnél velem, ha átengedném neked a művészek nagy részét?
A balkéz most már teljesen elfelejtette sértődöttségét, s az egekben repkedett a gyönyörűségtől! Vele fognak festeni, rajzolni, vezényelni és még ki tudja, mennyi nagyszerű kaland vár rá! Azonnal beleegyezett.
Ekkor a jobb kéz gondolkodás nélkül megvakarta a bal vállat.
Véget is ért a bal végtagok sztrájkja, s azóta vannak balkezes festők, zeneszerzők, politikusok és matek zsenik.