Bújócska

Bújócskázni támadt kedve
A katicabogárnak.
Fel is kérte azonnal a
Kis fülbemászót párnak.
Kiszámolták az elején,
Hogy ki legyen a hunyó,
A katicabogárkára
Esett a kiszámoló.
El is bújt a fülbemászó
Egy kövér fűszál mögött,
Húszig számolt a katica,
S felemelt minden rögöt.
Kereste a játszótársát
Ág alatt és kő felett,
Bejárta az egész rétet,
Mégsem tudta, hol lehet.
Már majdnem mindent feladott,
Azt gondolta hiába…
Ekkor jött ám rá hirtelen,
Hogy a fűnek nincs lába!
Megtalálta a barátját,
Így most ő következett.
Egy levél alá rejtőzött,
Még lélegzetet sem vett.
De időközben beborult,
A nap is bújócskázott.
Vízcseppek hulltak az égből,
A száraz föld elázott.
A katica odahívta
Megbújni a barátját,
Míg a vihar odébb vonult,
Ők békében kivárták.
Aztán táncolva, s röpködve
Köszöntötték a napot,
Amely újra fenn ragyogott,
És jó meleget adott.