Erdei zenebona
Megnősült ifjabb Vaddisznó,
Mert magában élni nem jó.
Elvette szép Vadmalacot,
A pár nagy-nagy lagzit csapott.
Volt áfonyás, szedres torta,
Nyárson sütött makk, meg torma.
Rántott szarvasgomba kucsma,
Harapta, aki csak tudta.
Tölgyfahordóban érlelt bor
Csapra ütve szanaszét folyt.
A menyasszony majd’ belehalt,
Hogy nem szerveztek zenekart.
Vitte a hírt harkály Ödön,
Aki zenész, ide jöjjön!
Gyűlt is a hangszerek sora,
Lett ám jó nagy zenebona!
Farkas fújta a trombitát,
Mikor fáradt, csak ordibált.
Légy hangszere lett a fagott,
A csiga csak óbégatott.
Hegedűt húzott a szárcsa,
Zengett pók pengette hárfa.
Cimbalmot vert a cinege,
Egész erdőn szólt a zene.
Furulyát fújt a kis fecske,
Nagybőgőn játszott a medve.
Róka pörgette a dobot,
A szúnyog sült combot lopott.
Friss csárdást járt a giliszta,
Mert a bort mindet megitta.
Pofon csapta a kis csigát,
Még a szeme is kettéállt.
Az ifjú pár úgy megijedt,
Sosem láttak ők még ilyet.
Erdő mélyre elcsörtettek,
Kettesben sárfürdőt vettek.
Talán őket megtalálod,
Ha az erdőt csöndben járod.